Romantikus könyv: Simon Elkeles: Tökéletes kémia

Romantikus könyv: Simon Elkeles: Tökéletes kémia

Fülszöveg:

Romantikus könyv: Simon Elkeles: Tökéletes kémia

Chicagó külvárosában, a Fairfield gimiben mindenki tudja, hogy a kerület északi és déli negyedeiben élők között kibékíthetetlen ellentétek húzódnak. Így amikor a pomponlányok csapatkapitánya, Brittany Ellis mellé Alex Fuentest, egy helyi bűnbanda tagját osztják be tanulópárnak kémiaórán, az eredmény borítékolható: ezek ketten robbanékony egyveleget képeznek. A fiatalok egyike sem számol azonban egy meglepő kémiai reakcióval: a szerelemmel. Vajon sikerül-e legyőzniük saját előítéleteiket és családjuk, barátaik ellenszenvét a másik iránt? Sikerülhet-e a látszólag lehetetlen?

Romantikus könyv: Simon Elkeles: Tökéletes kémia

Brittany Ellis karakteréről a fülszöveg alapján az amerikai filmek tipikus pompomcicája jutott eszembe, akinek egyetlen „jó tulajdonsága” a cicababás külseje, belül pedig velejéig rosszindulatú, áskálódó szuka, aki sárba tiporja a gyengébbet, átgázol bárkin a céljai érdekében. Gondoltam magamban, hogy a váratlan szerelem, egy nem megfelelő sráccal a helyes útra pofozza a lány romlott oldalát és ez a „terelgetés” eltart a könyv végéig.

Azonban a mi Brittanyn egy rendkívül szimpatikus lány, az első pillanattól szerethető karakter. Csupán azon tipikus buta tulajdonságot hordozza magában, hogy meg akar felelni a látszatnak, amit az évek alatt kialakított maga körül. Minden nap magára ölti egy olyan lány maszkját, aki sosem volt a lelke mélyén. Egy olyan lányét, aki népszerű, sikeres, felhőtlenül boldog és élete párja a focicsapat kapitánya. Hála égnek azonban ez az álca nem tartalmazza, hogy végig kelljen néznie az olvasónak egy lány kegyetlenkedéseit, lenéző viselkedését, csupán azt, ahogyan téves következtetések és pletykák alapján alakít képet egy mexikói srácról.

Romantikus könyv: Simon Elkeles: Tökéletes kémia

Számomra a könyv sikere nem abban rejlik, hogy az írónő valami egyedit alkotott volna, mert bevallom őszintén egy tipikus amerikai gimi képe épült fel a fejemben, ahol az események az amerikai filmek képkockáival tarkítottak. Mégis úgy érzem, hogy nagyon élő karaktereket alkotott, remek stílusban megírva, mindezt úgy, hogy nem kellett semmi fantasy elemmel érdekesebbé tenni a történetét. Nem volt tele gyerekes butaságokkal, sokszor el lehetett felejteni, hogy a szereplőink még nem léptek be a húszas éveikbe. A tizennyolc éves fiataljaink gondolkodása sokkal érettebbnek tűnt. Alex már keményen dolgozik a családjáért, Brittanynek pedig ott egy ápolásra szoruló nővér. Mondhatni egyikőjük sem élheti a felhőtlen középiskolai éveket, hamar meg kellett tanulniuk küzdeni és színlelni. Megfelelően keveredett a középiskolai élet, a problémás család, a barátok, a szerelem és szenvedély.

Folytatásai:

Romantikus könyv: Simon Elkeles: Tökéletes kémia