Romantikus könyvek: J. A. Redmerski- Az örökké határa |
A fiú a hosszú utat választotta. A lány azt, amelyik sehová sem vezet. De a véletlen úgy hozta, hogy mind a kettő ugyanoda vitt…
Amikor minden darabokra hullik, a szerelem akkor is megmarad…
Camryn Bennett soha nem volt még boldogabb, mint most. Öt hónap telt el azóta, hogy egy távolsági buszon megismerkedett lelki társával, Andrew Parrish-sel – és nem az esküvő lesz az egyetlen különleges esemény az eljövendőkben. Camryn idegesen, mégis izgatottan várja, hogy leélhesse az életét Andrew-val – azzal a férfival, akiről a szíve mélyén tudja, hogy örökké szeretni fogja. Oly sok minden áll még előttük – mígnem váratlanul bekövetkezik a tragédia.
Andrew nem érti, hogyan történhetett velük ilyesmi. Próbál továbblépni, és azt hiszi, Camryn is ezt teszi. De amikor rájön, hogy Camryn titokban iszonyatosan szenved, és a fájdalmat önpusztító módszerekkel igyekszik elnyomni, kész bármit megtenni, hogy visszahozza a lányt az életbe. Be akarja bizonyítani, hogy a szerelmük mindent legyőz. Andrew úgy dönt, hogy újabb, reménnyel és szenvedéllyel teli utazásra viszi Camrynt. Már csak arról kell meggyőznie a lányt, hogy vágjanak bele…
A könyv kezdetén Camryn és Adrew az orvosi vizsgálatra készülnek, ahol megtudják a baba nemét, boldogok, szerelmesek, tervezgetnek, de azért ott lóg a levegőben a múlt, az állandó rettegés, hogy vajon mikor változik át minden rémálommá. Alig pár hét leforgása alatt erős és igazán mély érzelmeken, közös emlékeken alapuló kapcsolat kovácsolódott kettejük között az első részben, és mindez itt csak még többé válik majd.
A váltott szemszögnek köszönhetően pedig tökéletesen meg lehet érteni a karakterek személyiségét, gondolkodásmódját, a változásokat. Sőt ezáltal sokkal személyesebbé válik a történet, valahogy közelebbi kapcsolat alakul ki Andrew, Camryn és az olvasó között.
A váltott szemszögnek köszönhetően pedig tökéletesen meg lehet érteni a karakterek személyiségét, gondolkodásmódját, a változásokat. Sőt ezáltal sokkal személyesebbé válik a történet, valahogy közelebbi kapcsolat alakul ki Andrew, Camryn és az olvasó között.
A múlt árnyait mégsem győzték le teljesen. Az első szerelmének halála, a szülei válása, majd Andrew betegsége miatt Camrynnak meg kell tanulnia, hogy ne töltse aggódással minden percét, hanem újra élvezze az együtt töltött időt és a mának éljen.
Hosszú út vár rájuk ebben a részben is: megértés, feldolgozás. Egy újabb útra indulnak együtt, új kalandokkal, új cél miatt. Mindketten élnek át nehéz pillanatokat, de azok tényleg csak megerősítik a köteléket közöttük.
Ami teljesen magával ragadott az az volt, hogy végig együtt voltak, ez a könyv tényleg a kapcsolatukról szólt, arról hogy hogyan vészelnek át dolgokat közösen. Nem külön külön fejlődtek a karakterek, hanem egyszerre és együtt.
A zenének ebben a könyvben is fontos szerepe van, mivel Camryn is egy saját dalt kap , ami tökéletesen illik hozzá. Hihetetlen, hogy mennyire eltalálta az írónő megint.
Több mellékszereplő kap szerepet, de azért továbbra is a két főszereplőn van a hangsúly. Megismerjük Elias-t és Bray-t a spin-off rész szereplőit.
A zenének ebben a könyvben is fontos szerepe van, mivel Camryn is egy saját dalt kap , ami tökéletesen illik hozzá. Hihetetlen, hogy mennyire eltalálta az írónő megint.
Több mellékszereplő kap szerepet, de azért továbbra is a két főszereplőn van a hangsúly. Megismerjük Elias-t és Bray-t a spin-off rész szereplőit.
Romantikus könyvek: J. A. Redmerski- Az örökké határa |
Amikor véget ért a történet, mosolyogtam, de azért vennem kellett egy mély sóhajt, mert… nos, igen. Majdnem egy évet vártam arra, hogy megtudjam Camryn és Andrew történetének a folytatását. Nem volt könnyű utazás, de minden egyes betűt megért. Én így érzem. És remélem, hogy majd ti is.
Romantikus könyvek: J. A. Redmerski- Az örökké határa |
„...ez az életünk. Az úton találkoztunk, az úton ismertük és szerettük meg egymást. Ez volt megírva számunkra, és ezt is tesszük, amíg kiderül, hogy mit tartogat számunkra a sors."
„...mindegy, bárki bármit mond is, nem kell úgy élnem, ahogyan nem akarok. Én választom meg a saját utamat. Tőlem függ, hogy olyan életet élek-e, amelyre érdemes visszaemlékezni, nem pedig olyat, ami összeolvad a körülöttem élők eseménytelen életével. Végső soron az én döntésem – és csak az enyém.”
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése